Az advent a karácsony előtti készülődés időszaka, mikor felkészítjük lelkünket az ünneplésre. Ehhez gyűjtöttük össze a legszebb adventi verseket gyerekeknek és felnőtteknek, gyertyagyújtáshoz. A versek segítenek megélni az Advent igazi szellemét, és még közelebb hoznak minket az ünnepi időszak varázsához.
Rövid adventi versek gyerekeknek, óvodásoknak
Kicsi angyal száll az éjben,
Csillagot hoz fényes égben.
Mosolyogj, mert közel már,
Advent ünnep, csoda vár.
***
Négy kis gyertya ég ma este,
Lángjuk táncol mint egy menyecske.
Egyik fényes, másik lágy,
Kis Jézus mindjárt itt van már.
***
Advent, Advent,
gyertya ég,
egy–kettő,
három, négy,
Kis Jézuska,
üdvözlégy.
(népköltés)
***
Ég a gyertya, ég.
El ne aludjék!
Aki lángot látni akar,
Mind leguggoljék!
Mécs László: Adventkor
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
Adventi versek első gyertyagyújtásra, Advent első vasárnapja versek
Advent első gyertyalángja
Advent első gyertyalángja legyen ma az áldás,
mely szívünk mélyén fénylő, ragyogó lámpás
Legyen fény a sötétben, útmutató csillag,
hogy a remény ott is éljen, hol a szívek hallgatnak.
Advent első gyertyalángja legyen ma az öröm,
mely szelíden kopogtat minden fáradt küszöbön.
Ragyogjon fel mosolyban, suttogó imában,
hogy a világ újra higgyen a szeretet szavában.
Advent első gyertyalángja hozzon békességet,
simítsa el a szívekben dúló fájó sötétséget.
Mert ha egyszer fellobban az a csendes kis láng,
az éj is megszelídül, és otthonná válik a világ.
Rónay György: Advent első vasárnapja
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Advent első vasárnapja
Advent első gyertyája ég,
csendben hív a tiszta fény.
Világítson minden szívben,
hogy reményt hozzon az ég.
Kezdődjék az ünnep fénye,
várjon minden szép csodát.
Költözzön a szívek mélyére,
örök béke, tiszta vágy.
E kis láng most hirdet áldást,
hófehérben száll az éj.
Szeretetben lépjünk tovább,
gyertyafényben szív kísér.
Advent első vasárnapján
Advent első vasárnapján
meggyújtjuk a gyertyát,
Összegyűlik sok jó ember
családtag és barát.
Lelkünk mélyén tiszta fény ég,
melegít és utat mutat.
Kezdődjön a csodavárás,
a meghitt ünnepi hangulat.
E kis lángban ott a válasz,
benned és bennem is él.
Advent fénye szépet hordoz,
szeretetről mesél.
Tárd ki hát a lelked, szíved,
hagyj teret a jónak már.
Advent első vasárnapján
együtt ünneplünk az asztalnál.
Adventi versek második gyertyagyújrásra, advent második vasárnapja versek
Advent második gyertyalángja
Advent második gyertyalángja legyen ma a remény,
mely fájó szívek szürke egén nyit utat a fény.
Legyen vigasz annak, ki magányosan vár,
s kinek az ünnep csendje csak szívtépő homály.
Advent második gyertyalángja legyen ma az ének,
mely melegséget hoz minden néma szívverésnek.
Halk dalban szóljon minden múltbéli emlék,
hogy újra érezhesd: a szeretet mindig visszatér.
Advent második gyertyalángja legyen ma az út,
vezessen el a békéhez, mely minden zajt elnyújt.
Koldusnak és gazdagnak egyformán ragyog,
mert a gyertyaláng fényében mind egyek vagyunk.
Advent második vasárnapján
Advent második vasárnapján
felgyúl egy újabb gyertyaláng.
Fénye szívünk mélyébe ér,
reménnyel tölti el a világ.
Tartsd meg a hitet, a szeretetet,
s lépjünk együtt a fény felé.
Kezdődik most egy új várakozás,
szívekben él a boldog remény.
A második gyertya lángja ég,
és ragyogja be a hideg napot.
Vezessen minket a tiszta fény,
hozza el a szeretet napjait ott.
Minden apró fény egy kis csoda,
amely az éj sötétjét elűzi.
Advent második vasárnapján
tündöklik a lelkek fénylő hídja.
Adventi versek harmadik gyertyagyújrásra, advent harmadik vasárnapja versek
Advent harmadik gyertyalángja
Advent harmadik gyertyalángja legyen ma a szeretet,
Tiszta lelkű hívő ember és a sok jó cselekedet.
Fényében oldódjon fel a sok fájdalom,
S a boldogság törjön elő, mint sokadalom.
Advent harmadik gyertyalángja legyen ma a csend,
Mely lecsendesíti a világot és megérkezik a rend.
Minden szó nélküli ölelésben ott legyen az ima,
Mert a szeretet a lélekben hangosabb, mint bármi ma.
Advent harmadik gyertyalángja legyen ma a béke,
Mely egyesíti a szíveket, és melegséget hoz a télbe.
Fénye minden arcot megvilágít, hogy lássuk,
Hogy minden lélek egymásra találhat, ha az úton járunk.
Advent harmadik vasárnapján
Advent harmadik vasárnapján
harmadik gyertya lángja gyúl.
Fénye átölel, mint egy meleg kabát
szívekben békét és szeretetet súg.
A harmadik gyertya hozza el
a szeretet ünnepi szavát,
legyünk mindig jók egymáshoz
hallgassuk meg egymás baját.
Minden apró fény egy új remény,
amely a sötétségben is utat mutat.
Advent harmadik vasárnapján
kicsi és nagy együtt mulat.
Adventi versek negyedik gyertyagyújrásra, advent negyedik vasárnapja versek
Advent negyedik gyertyalángja
Advent negyedik gyertyalángja legyen ma a hit,
Mely a sötétben is fényt hoz, és minden lelket kinyit.
Lángja nevetve világítja meg a holnapot,
A lelkünkben megszólít több szép szólamot.
Advent negyedik gyertyalángja legyen ma a család,
Mely összetart, ha fagyos szél is fúj, tudod hol a hazád.
Mert az ünnep igazi csodája nem a csillogás,
Hanem az a láng, ami a szeretet erejét adja át.
Advent negyedik vasárnapján
Advent negyedik vasárnapján
felragyog a legfényesebb láng.
Az utolsó gyertya fénye ég,
hozza el a szeretet szavát.
A negyedik gyertya ragyogása
békét hoz a szívünkbe már,
együtt várunk, reménykedünk
hisz az ünnep elérkezik már.
Fénye bevilágítja az utat,
s közben szívünk egyre melegebb,
az éj sötétjében ragyogva szól,
a mindent átitató szeretet.
Minden gyertya egy-egy új remény,
mely a világot széppé varázsolja,
Advent negyedik vasárnapján
a fény az egész világot beragyogja.
Adventi 4 gyertya vers
Adventi hírnök, friss fenyőág – gyerekdal
Adventi hírnök, friss fenyőág.
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus: visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Gyönyörű adventi versek felnőtteknek
Reményik Sándor: A mi adventünk
A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,
Engedne az ököl, de megkeményszik.
Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,
Ezer lelket mar vasfoggal a kétely:
A borzalom vajjon a csúcsra ért fel?
S reszketve éled a reménység: hátha,
Hátha van a rémségnek netovábbja.
A békejobb még vissza-visszarándul,
Még lőporfüsttől fekete a völgy
S kaszáját gúnnyal feni a halál,
De már valami köztünk s közte áll,
De hegyormokon csendes rőzseláng,
De a lélekben béketüzek égnek
S ezer haranggal harangoz az Élet!
Kassák Lajos: Advent van
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba –
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya – így advent idejében –
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom – onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
Fejes Ádám: Ádventi örvendezés
Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen”,
megtalálja a gazdag Isten.
Babits Mihály: Ádventi köd
Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.
Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika…
Tán a ravasz
égi lovas
„sötéten tartja”,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.
S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?
És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?
És lesz-e még
lángja elég
hevítni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?
Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.
Óh könnyü rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek…
Túrmezei Erzsébet: Adventi út
Herman Claudius verse
Te emberi útunkat végigjártad,
Éles kövei lábad is sebezték,
Ismerős neked a gond, félelem, bánat,
És jól tudod, hogy most is hányszor kell még
Rögös útakon roskadozva mennünk,
Fáradtságot, fájdalmat viselve…
S most ismét karácsony lesz és a lelkünk
Tiszta fényekre, boldog énekekre
Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya:
Ajándékozd minekünk békességed!
Vond adventi útunkat ragyogásba!
Hiszünk, így cselekszel, ha kérünk Téged.
S ha a szent éjszakában Betlehem
Kis jászla elé borulunk, kezed
Tedd rá hajszolt szívünkre csendesen,
Hogy minden vihar elcsituljon bennünk,
És boldogan ujjongva énekeljünk:
Karácsony! Földre szállt a szeretet!
Szabolcska Mihály: Adventi ének
Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.
Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?
Óh jó az Isten, ami sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjéhez érkezünk,
Jézus az nekünk.
Ö lesz a váltság élet-birodalma;
Változz örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!
S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jő fel
Idvezítőnkkel!
Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsírni könnyünk édes örömünkben,
Szeretetünkben!
