Nincs karácsony karácsonyfa nélkül, erről árulkodnak a karácsonyfa versek is. Nézd meg a 20 legszebb verset a karácsony legismertebb szimbólumáról, a karácsonyfáról, fenyőfáról!
20 legszebb karácsonyfa vers
Benedek Elek: A karácsonyfa
Csingilingi, szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.
Csingilingi, szól a csengő,
Arany a csengése,
Aranyosabb, szebb ez, mint a
Muzsika zengése.
Csingilingi, szól a csengő
Vajon kik csengetnek?
Mennyországból az angyalkák
A jó gyerekeknek.
Csingilingi, szól a csengő
Nyílik már az ajtó,
Cseng a szoba, zeng a szoba
Vidám gyermek zajtól.
Csingilingi, szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok,
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.
***
Dénes György: Karácsonyfa
Karácsonyra, karácsonyra
Bekopog a karácsonyfa.
Hozza havas erdők álmát,
Ezeregy éj ragyogását.
Jön, s megáll a kisszobában
Csupa illat, csupa bársony,
Feldíszítjük gyönge ágát,
Simogatjuk zöld ruháját.
Odagyűlünk mind alája,
S ránk mosolyog minden ága.
Sarkady Sándor: Kérlelő
Tóthárpád Ferenc: Sudár a fenyőfa
Sudár a fenyőfa,
díszes a ruhája,
karácsony idején
felölti magára.
Ága közt zene szól,
csúcsain hósapka.
Gyerekek éneklik:
– Jöjj hozzánk, Jézuska!
Anderkó Péter: Karácsonyi dal
Szeretem a karácsonyfát
Szeretem a karácsonyfát,
annyi édes örömöt ád,
angyal szárnyon földre szállott,
aki hozta legyen áldott.
Édesapám, édesanyám,
szívetek a karácsonyfán.
Telis tele minden jóval,
megköszönöm hálaszóval.
***
Ernst Anschütz: Ó, te szép fa, karácsonyfa
Örökzöld a lomb is rajta.
Hóhullásban adsz szép hitet,
télen hordod díszeidet.
Ó, te szép fa, karácsonyfa!
Örökzöld a remény rajta.
Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőben.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az,
hogy mindenki szívébe,
költözzék be szent
Karácsony ünnepén a béke.
Donászi Magda: Karácsony
Karácsonyfa, Karácsony,
Ezüst dió zöld ágon.
Csilingelő csengettyű,
A fenyőfa gyönyörű.
Csillagszóró, gyertyafény,
ég a fenyő ünnepén.
***
Tóthárpád Ferenc: Óhaj
Bár fenyőfa lehetnék,
madarakat etetnék!
Kedveskednék mézzel,
friss rügyek levével.
Büszkeségem nem csorbulna
akkor sem, ha könnyem hullna.
Megszínezném a telet,
megfékezném a szelet.
Ágaimon cinkék
mulatnák az estét.
Adventkor is illatoznék,
gyertyafényben megfürödnék.
Eljönne az ünnepnap,
engem is kivágnának.
Meleg szoba várna
karácsony napjára,
s csillagszórós békét hozna
az áhítat: karácsonyra.
***
Utassy József: Karácsonyfa
Kis szobámba varázsolva
Áll egy fényes karácsonyfa.
Tetejében ezüst torony,
hol maga az Isten honol.
A fa alatt három király:
Gáspár, Menyhért meg Boldizsár,
lesik ámuldozva hosszan:
ki tündököl a jászolban?
S virraszt ama csillag fénye
immáron kétezer éve.
***
Gyenes István: Karácsonyfa
Karácsonyfa alakú vers
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hogy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna az éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább.
Donászy Magda: Kis fenyő
Zöldfenyő vagyok.
Kicsiknek, nagyoknak,
Békés jó napot!
Régen várunk rád,
maradj itt minálunk,
díszítsd a szobát!
egyetlen tobozban
a távoli erdők
üzenetét hoztam.
a tobozod, ágad,
maradj itt közöttünk
kiskarácsonyfának.
szívesen maradok,
hogy veletek töltsem
a szép ünnepnapot.
feldíszítünk szépen,
te leszel a legszebb
a földkerekségen.
Végh György: Csillagszórós karácsonyfa
Ezüst hó hullt már a fákra:
Szél-borzolta erdőszélen
didergett egy fenyőfácska.
és kivágnák karácsonyra,
szép szobában, jó melegben
állhatna, mint karácsonyfa.
fenyőfáknak még a nyáron:
alig várta, hogy hó hulljon,
s itt legyen már a karácsony.
teljesült is régi álma:
kivágták és ráfektették
őzek húzta csengős szánra.
arra várt a kicsi téren,
hogy valaki kiválassza:
Őt válassza mindenképpen.
az erkélyre állította:
búsult is a fenyőfácska:
nem lesz mégsem karácsonyfa!
díszítgették napról napra:
csillagszórót, szaloncukrot
aggattak a kis gallyakra.
aranydió, papírangyal:
Ő hívta be a kisfiút,
csengő hangú kis haranggal.
csillagszórók gyúltak sorra:
így lett a kis fenyőfából
örömhozó karácsonyfa.
Gazdag Erzsi: Karácsony
Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.
Mintha a fa égne!
Ha nem volna Karácsony
felszállna az égre.
mint egy tüzes csillag,
amelyikről éjszaka
szikraesők hullnak.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk.
Sarkady Sándor: Hófedett a hegytető
zöldben ott áll egy fenyő:
Zúzmarája reszkető
karácsonyi keszkenő.Szikráznak a hópihék,
a fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött,
holdsugárba öltözött.Száll az éj, a kék madár,
színezüst a holdsugár:
Szisszenő szél hoz fagyot –
csengenek a csillagok.
Csanádi Imre: Karácsony fája
A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba…
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben!
***
Weöres Sándor: Szép a fenyő
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
***
Radó Lili: Fenyőünnep
apró ezüst csengő…
Mint erdőben madár füttye,
frissen, vígan zengő.
a sok ezüst jégcsapot!
S mézeskalács ül a fákon,
mint tobozban csöpp magok.
mindenkiről, mit szeret:
éhes madár magot csipked,
mézest meg a gyerekek!
Csanádi Imre: Karácsony
Fenyőfaágon.
***
Jaj de pompás fa,
Jaj, de pompás fa,
a karácsonyfa,
nincs árnyéka csak játéka,
jaj, de pompás fa.
Minden ága ég,
gyönyörűen ég,
kis Jézuska vigyáz rája,
el ne aludjék.
***
B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?
Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!
***
Dsida Jenő: Hideg téli est
Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.
Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.
Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket.
S míg csillagok kezdenek pislákolni,
töprengjünk az eljövő felől:
hogyan kellene megszólalni?
S mindent elülről kezdeni?
Melyik karácsonyfa vers tetszik a legjobban?
Nézd meg ezeket is:
.
