Karácsony ünnepének talán a szenteste a legemlékezetesebb része. Ekkor gyűlik össze a család, ekkor diszítjük fel a karácsonyfát, és ekkor ajándékozzuk meg egymást. Hogyan élik meg a szentestét a magyar költők? Kiderül a szenteste versek válogatásból!
Szenteste versek
Eljött hát a Szenteste,
díszítik a fákat,
békesség lengi be az egész házat!
Hozzon a Jézuska sok-sok ajándékot,
járja át boldogság az egész családot!
***
Makadám László: Szent este éjjelén
Szenteste éjjelén
Sétálni legszebb élmény.
Ünneplőbe öltözött a világ,
A szeretet járja át.
Nézem a mesés fákat,
Sok színes lámpa,
Szívem átjárva,
Melegséget árasztva.
Oly mesés ilyenkor a világ,
Feledteti mindennapok búját.
Látni lehet mesés házat,
Szerényebbet, másat…
Az ablakokon belesve
Mindenhol csillogás,
Szikrázó gyertyák,
S van, hol ajándék hegyek.
De van, hol csak egy ölelés lehet.
Gyermekek kacaját
Hozza felém a hideg szél,
Nem fázom, felmelegít
A szerteáradó szeretet.
Csillagos az éj,
Köztük sok angyal él.
Kik csodával halmoznak el rég.
Azt kívánom, teljesüljön…
A világ álma,
Jusson e szeretetből az év más-más napjára!
***
Balogh József: Szenteste
Lassú harangszó mozdul,
távoli égig kondul,
jászol óvja Urát.
Nem sír, csöndes a Gyermek,
József, Mária, gyertek,
zengjünk halleluját!
Pásztor jó szava szólít,
áldott éjszaka gyógyít,
apró gyertyavilág
lobban, gyönge a fénye,
mégis röptet az égbe
fáradt, földi csodát.
Ringass, éj, puha párna,
altass, köznapok álma,
ébredj ünnepi Rend,
szóm, takarózz csak hittel,
gondom messzire vidd el,
fázik itt ma a csend.
***
Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság
Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.
Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:
E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket.
***
Kosztolányi Dezső: Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
***
Pataki Edit: Áldáskérés karácsonykor
Szikrázik a csillagszóró, ég a gyertyafény,
hazatért a messze járó ünnep estején.
Kitárt karral várja őt már minden rokona,
átöleli, befogadja a meleg szoba.
Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg e helyet!
Ragyogja be szereteted minden gyermeked!
Sose legyen egy gyermek sem oly kitagadott,
mint egykoron Betlehemben Néked adatott!
Sose legyen egy ember sem oly számkivetett,
ahogy Téged földi élted itt megbüntetett!
Pásztort, bölcset vezéreljen a Te csillagod!
Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg e napot!
***
Szabó Lőrinc: Karácsonyest, nyugalmas este…
Karácsonyest, nyugalmas este,
szemünk a friss havon mereng;
és lelkünk bánattal övezve
ki tudja merre, merre leng?
– A szél kint a havat kavarja
és trombitálva jár a tél;
a lelkünk félve gondol arra,
ki tőlünk most oly messze él…
Karácsonyest. – Egy drága könnyben
óh mennyi boldogság van itt!
A gondolatunk messzeröppen
és lelkével ölelkezik:
– elcsöndesül az ég haragja,
csillag ragyog, elült a szél
és lelkünk áldva gondol arra,
ki nemsokára visszatér…
Melyik szenteste vers tetszik a legjobban?
